| 1 | 鸣镝 | 鳴鏑 | ming2 di1 | Az ókorban egyfajta nyílhegy, mely hangjelet adott miután kilőttek, többnyire parancsok kiadására használták. Harcban az előrehaladás irányának jelzésére használták. "Történelmi feljegyzések: A hunokról"-ben《史记·匈奴列传》/míng dí /匈奴听镝忘劬劳，外家未必忘飞髇。 Xiōngnú tīng dī wàng qúláo, wài jiā wèibì wàng fēi xiāo. |